Skupina Ghymes je world music perlou, založili ju v roku 1984 dvaja bratia Tamás a Gyula Szarka. Pôvodne sa orientovali na interpretáciu starých ľudových piesní, do ktorých vnikali vlastné tvorivé ambície. K tradičným nástrojom pridali saxofón a bicie a ich hudba začala nadobúdať nový charakter. Dlhé roky boli Ghymes na Slovensku prehliadaní, napriek tomu slávili veľký úspech v susednom Maďarsku, odkiaľ exportovali do sveta. Ghymes oslávil tento rok tridsiate výročie a pri tejto príležitosti odohral veľký koncert aj v Bratislave. Na naše otázky nám telefonicky odpovedal Tamás, ktorý píše hudbu aj texty.
V rámci osláv 30. výročia vašej existencie ste odohrali aj veľký koncert v Bratislave, kde ste sa predstavili po takmer piatich rokov. Prečo po takom dlhom čase? Neuvažovali ste aj o dlhšom slovenskom turné?
Tamás: “ Budú koncerty, určite chystáme na Slovensku nejaké koncerty. Zavolali nás do Banskej Bystrici, tam bude veľký koncert, ale koncertná šnúra sa zatiaľ nechystá, lebo nie sme na Slovensku až tak známi. Nemáme priestor v slovenskom mediálnom éteri, naše skladby nehrávajú v rádiách a ľudia nás až tak nepoznajú. My sme už aj dosť rozmaznaní v Maďarsku a Rumunsku, takže tam máme veľmi silné zázemie, kde máme mnoho koncertov. Ale minulý rok sme hrali na Bažant Pohoda a bolo to veľmi príjemné, takže by sme si to radi zopakovali. Ak nás zavolajú organizátori tak veľmi radi prídeme aj na iné slovenské festivaly.„A zenekar harmincadik évfordulója alkalmából Pozsonyban is koncerteztetek, ahová csaknem öt év után tértetek vissza. Miért telt el ennyi idő? Nem gondolkodtatok hosszabb szlovákiai turnén?
Tamás: “ Lesznek koncertek, biztosan készülünk Szlovákiában még koncertekkel. Meghívtak minket Besztercebányára, ahol nagyobb koncertet játszunk. Hosszabb turnét viszont nem tervezünk, mivel Szlovákiában nem vagyunk annyira híresek. A szlovák médiában nincs terünk, a rádiók nem játsszák a dalainkat, és az emberek sem ismernek minket annyira. Magyarországon és Romániában erős hátterünk van, szinte elkényeztetnek minket, úgyhogy arrafelé gyakran koncertezünk. Viszont tavaly a Pohoda fesztiválon játszottunk és nagyon kellemes élményben volt részünk, úgyhogy szívesen megismételnénk. Természetesen más szlovák fesztiválra is örömmel elmegyünk, ha meghívnak a szervezők.„
Počas vašej bohatej a plodnej kariéry ste, ako skupina Ghymes odohrali viac ako 3000 koncertov. Väčšinou sa po každom koncerte v mysliach hudobníkov usadí nejaká silná spomienka. Keby ste mohli vyskladať z toho neuveriteľného počtu vyskladať jednu veľkú mozaiku, aká by bola?
Tamás: “ Tých 30 rokov a vyše 3 000 koncertov, lebo ten počet môže byť aj vyšší, už to presne nikto nespočíta, to bol jeden veľký krásny koncert.“Gazdag karrieretek alatt több mint 3000 koncertet adtatok elő. Általában minden koncert után lerakódik a zenész elméjében egyfajta emlék. Ha ebből a rengeteg emlékből összeállítanál egy mozaikképet, milyen lenne?
Tamás: “ Az a harminc év, az a több mint 3000 koncert – mert ez a szám még magasabb lehet, ezt már nem számolja meg senki – egy hatalmas, gyönyörű koncert volt.“
Názov skupiny pochádza z malej dedinky Jelenec, kde ste začínali svoju kariéru. Zvyknete sa do tejto dedinky vracať? Nechceli ste tam na svoje jubilejné výročie aj hrať?
Tamás: “ Samozrejme, že tam chodíme, máme tam mnoho priateľov. Tamojší kulturák je pre nás však už malý, nezmestilo by sa tam toľko ľudí, ale veľmi radi tam vždy prídeme, aj teraz pri našich oslavách sme tam boli. Ten vzťah existuje aj naďalej. Jelenec je Ghymes, je to symbol všetkých krásnych maďarských dediniek na Slovensku.“A zenekar a Gímes községről lett elnevezve, ahonnan a karrieretek indult. Vissza szoktatok térni ebbe a falucskába? Nem akartatok itt évfordulótok alkalmából koncertezni?
Tamás: “ Természetesen megfordulunk arrafelé. Gímes számunkra az összes szlovákiai magyar falu gyönyörét jelképezi.„
Pri príležitosti jubilea ste vydali dva dvojalbumy, ktoré by mohli bilancovať vašu kariéru, prečo ste sa rozhodli zaradiť aj živé nahrávky?
Tamás: “ Spravili sme to aj kvôli tomu, že ľudia o nás hovoria, že sme dobrí aj v štúdiu aj na javisku. A existuje veľký rozdiel medzi týmito dvoma svetmi. Koncert je veľmi dôležité médium. A pre nás kľúčové. V súčasnosti ľudia už nekupujú hudbu, pod 35 rokov ju prakticky nedržia v náručí. Živá hudba je však vždy dôležitejšia a vždy bola, nedá sa to oddeliť. Chceli sme to prepojiť. Polovica kapely býva na Slovensku, ale v Maďarsku máme vybudované hudobné zázemie, tam sme hviezdy. Prvých desať rokov sme hrali iba na Slovensku a postupne nás pozývali do Maďarska. Ale veľmi dlho trvalo kým sme v Budapešti prerazili bariéry, kým sme si tam vybudovali dnešný status. Veľa ľudí ani nevie, že my bývame na Slovensku, no my v Budapešti nevlastníme byty, ale sme tam iba v podnájme, keď tam prídeme. Je to čudné a zároveň zaujímavé, ale je to tak.“Jubileumotok alkalmából kiadtatok két dupla albumot, amelyek akár a karrieretek mérlegének is tekinthetők. Az albumokra felkerültek élő felvételek is. Miért döntöttetek így?
Tamás: “ Az embereknek tetszünk mint a stúdióban, úgy a színpadon. E két világ között hatalmas különbség van. A koncert számunkra kulcsfontosságú médium. Manapság az emberek már nem vásárolnak zenét. Az élő zene mindigis fontosabb volt. A kettőt nem lehet elválasztani és mi össze akartuk őket kapcsolni. A zenekar fele Szlovákiában él, de Magyarországon már felépült a zenei hátterünk, ott sztárok vagyunk. Az első tíz év alatt csak Szlovákiában koncerteztünk, és fokozatosan kaptunk meghívásokat Magyarországra. Viszont nagyon sokáig tartott, amíg Budapesten áttörtük a korlátokat és elértük a mai állapotot. Sokan nem is tudják, hogy Szlovákiában élünk. Budapesten nincs a tulajdonunkban lakás, csak béreljük ha arra járunk. Ezek furcsa és érdekes dolgok egyaránt.“
V rozhovoroch spomínate, že máte veľký archív nevydaných vecí, neuvažujete o ich vydaní?
Tamás: “ Niektoré veci, ktoré sa nezmestili na albumy som potom použil v divadle, pri scénickej tvorbe, zvyšné stále čakajú v šuplíkoch. Určite to niekedy vydám, bola by škoda to nechať len tak „zaprášené“.Interjúkban említetted, hogy a zenekarnak hatalmas mennyiségű kiadatlan felvétele van. Nem gondolkoztatok e felvételek kiadásán?
Tamás: “ Néhány dolgot, amelyek nem fértek fel a lemezekre, később felhasználtam színházi zene készítéséhez. A maradék felvétel sem vész kárba. Biztosan kiadjuk őket valamikor, kár lenne a feledés homályának hagyni őket.“
Spomínali ste, že hlavne v 80. rokoch ste sa zameriavali aj na zberateľstvo starých piesní, inšpiráciu ste hľadali v rôznych spevníkoch a vašej kariére veľmi pomohli aj hnutie Tancáz, ktoré súviselo s tanečnými domami. V akom rozpoložení sa v súčasnosti nachádzajú?
Tamás: “ Ja som vychodil školu, ktorá bola zameraná na folklór, vždy som k nemu mal vzťah a mám ho aj doteraz. Tanečné domy majú svoju dlhoročnú tradíciu v Maďarsku a na juhu Slovenska. V tanečných domoch sa hrával ten autentický folklór do tanca, boli to vlastne ako báli, kde hrala ľudová hudba. Na Slovensku sú tanečné domy dnes neznámym pojmom, ale dalo by sa to tiež pekne spraviť. V určitej chvíli nastal v našej skupine a v mojom myslení moment, keď som sa pozrel do kalendára a tam nebol napísaný rok 1800 alebo 1900. Ale bol tam rok 1990 a keďže som chcel v hudbe a literatúre povedať aktuálne veci, museli sme tomu prispôsobiť aj naše hudobné myslenie a našu tvorbu. Ľudia žijú dnes, súčasnosťou, a keď som ich chcel osloviť muselo to tak byť. A aj tie ľudové perly, ktoré vznikli pred dvesto rokmi sa už nedajú krajšie napísať. Ľudová hudba sa dá aranžovať a skladať vedľa toho, ale nie namiesto toho. Lepšie veci sa nedajú jednoducho lepšie napísať.“Említetted, hogy főleg a 80-as években régi énekek gyűjtésével foglalkoztatok. Az ihletet különböző énekeskönyvekben kerestétek, és a karriereteknek a táncházmozgalom is besegített. Milyen állapotban vannak manapság?
Tamás: “ A folklórral mindig különleges viszonyom volt, és ez a mai napig megvan. A táncházaknak sokéves hagyománya van Magyarországon és dél Szlovákiában. A táncházakban az a hiteles, táncra perdítő folklór szólt. Valójában olyasmi volt, mint a bálok ahol népzene szólt. Manapság Szlovákiában a táncház ismeretlen fogalom, pedig itt is szépen meg lehetne őket csinálni. Egy bizonyos pillanatban a zenekarban és a gondolkozásomban eljött egy momentum, amikor ha belenéztünk a naptárba, nem 1800-at, vagy 1900-at írtunk, hanem 1990-et. Mivel a zenével és az irodalommal aktuális dolgokról akartam beszélni, ki kellett fejeznem a zenei gondolkodásomat és a műalkotásomat. Az emberek a jelenben élnek, és ha meg akartam őket szólítani, így kellett tennem. És azokat a népi kincseket, amelyek kétszáz évvel ezelőtt jöttek létre, már nem lehet szebben átírni. Lehet melléjük zenét komponálni, de nem lehet őket semmivel helyettesíteni. A legjobb dolgokat egyszerűen nem lehet jobban megírni.“
Okrem hudby a divadla sa dlhé roky venujete aj poetickej tvorbe, prakticky už od detstva. Podarilo sa vám vydať aj niekoľko básnických zbierok.
Tamás: “ Básne píšem už od siedmich rokov. V hudbe aj v literatúre sú pre mňa dôležité city, to nie je matematika. Je to pudové, neviem prečo vlastne píšem, ale mám takú potrebu. Nepotrebujem mať k tomu nejaký dôvod, jednoducho to tak cítim. U mňa to však ide prirodzene s hudbou, neoddeľujem zvlášť tieto dva svety. Do hudby píšem básne a v básniach zase cítim prirodzený rytmus. Už šamani pri svojich rituáloch a zariekaniach spievali, až neskôr to začala západná civilizácia rozdeľovať, začali používať recitativo, recitatívnosť, ale ono sa to nedá oddeľovať. Hudba aj literatúra ide v prirodzenom spojení už odjakživa.“A zenén és színházon kívül – gyakorlatilag gyermekkorod óta – költészettel is foglalkozol. Sikerült néhány verseskötetet is kiadnod.
Tamás: “ Hét éves korom óta írok verseket. Mint a zenében, úgy az irodalomban is nagyon fontosak számomra az érzelmek. Ez nem matematika. Ösztönös. Nem tudom miért is írok, de késztetést érzek rá. Nem kell hozzá semmiféle ok, egyszerűen úgy érzem. Nálam azonban természetesen jön, kéz a kézben a zenével. Nem választom el egymástól ezt a két világot. A zenéhez írom a verset, a versben pedig természetes ritmust érzek. Már a sámánok is énekeltek szertartás, varázslás közben, később a nyugati civilizáció kezdte szétválasztani őket, de a kettőt lehetetlen elszigetelni egymástól. A zene és az irodalom természetes viszonyban vannak egymással már emberemlékezet óta.“
Okrem štúdiových nahrávkach kapely Ghymes, ste vydali aj sólové albumy a to skoro v tom istom období ako aj váš brat Gyula. Bol za tým nejaký zámer, dohoda, alebo išlo iba o zhodu náhod?
Tamás: “ Nebola v tom nijaká dohoda, išlo to prirodzene a pocitovo. Jednoducho sa to ocitlo nejako vedľa seba úplnou náhodou. Ja zbožňujem symfonickú tvorbu a keďže sa to nezmestilo na album, ani sa to do Ghymesu možno až tak nehodilo, vydal som sólový projekt Anonymus, kde sa uplatňuje moja vášeň pre scénickú hudbu, ale mám aj ďalšie sólové dosky.“A Ghymes stúdiófelvételein kívül szóló albumokat is kiadtál, mégpedig majdnem egyidejűleg Gyula bátyáddal. Volt valami szándék mögötte? Megbeszélés alapján, vagy inkább véletlenszerűen történt?
Tamás: “ Nem beszéltünk meg semmit, teljesen természetesen és érzelemszerűen történt. Teljes mértékben véletlenszerű dolog volt. Imádom a szimfonikus zenét, és mivel nem fért fel a lemezre, és lehet nem is illett annyira a Ghymeshez, kiadtam az Anonymus szólóprojektemet, ahol a színházi zene iránti szenvedélyem fejeződik ki, de vannak más szóló albumaim is.“
Vydali ste aj úspešné detské albumy, chcete sa aj naďalej venovať detskej tvorbe?
Tamás: “ Vydali sme dva albumy detských skladieb, lebo sme cítili potrebu, že by mali deti poznať svoju vlastnú kultúru. Je síce fajn, keď poznajú 6 – 7 ročné deti aj západnú americkú hudbu, ale vedľa toho by mali poznať aj vlastné korene. Keď príde niekto z Ameriky, z Hollywoodu k nám do strednej a východnej Európy a chcel by, aby mu miestne deti, mládež zaspievali domáce pesničky a oni ich nebudú vedieť, nie je to blbý pocit? Pripodobním túto edukáciu na tomto príklade – v Indii našli dieťa, ktoré vychovali vlky a ľudia ho potom našli v tom stave, keď krásne štekal a behal po štyroch. Výchova má veľký význam a môže zmeniť zmýšľanie detí. Rodičia by mali dbať, aby sme podobne ako tie vlky im dali do vienka svoje prirodzené správanie, svoju kultúru. Keď budeme „štekať“, tak budú aj naše deti spievať krásne domáce piesne.“Sikeres gyermekalbumokat is kiadtatok. Szeretnétek továbbrais gyermekzenével foglalkozni?
Tamás: “ Két gyermekalbumot adtunk ki, mert úgy éreztük szükséges, hogy a gyermekek ismerjék saját kultúrájukat. Szép dolog, ha a 6-7 éves gyerekek ismerik a nyugati, amerikai zenét, de emellett a saját gyökereiket is ismerniük kellene. Ha ellátogatna hozzánk Kelet- és Közép – Európába egy amerikai Hollywood-ból, és szeretné, hogy a helyi gyerekek, fiatalok énekeljenek neki itteni dalokat, és ők ehelyett hollywoodi énekeket énekelnének neki, akkor az elég hülyén nézne ki. Mondok egy hasonlatot: Indiában találtak egy gyermeket, akit kutyák neveltek. Az emberek olyan állapotban találták, hogy ugatott és négykézláb futkosott. A nevelésnek hatalmas jelentése van, és muszáj a gyermekek gondolkodásmódját formálnia. A szülőknek gondoskodiuk kellene arról, hogy hasonlóan mint azok a kutyák, ők is a gyermek emlékezetébe véssék a saját kultúrájukat. Ha ugatni fogunk nekik, akkor a gyermekeink is szépen visszaugatnak. Ha viszont éneklünk nekik, akkor ők is csodaszépen fognak énekelni. Ha a kultúránkról éneklünk nekik, akkor ugyanazt ők is továbbviszik.“
V Bratislave zaznela veľmi sugestívna skladba s názvom Akkor is 56. Prechováva v sebe maďarská hudobná scéna v sebe ešte túto traumu? Je maďarská hudobná scéna poznačená minulosťou?
Tamás: “ V širokom zmysle sa hudobníci ani nezaoberajú z minulosťou. Síce teraz sú prvé znaky, že folklór sa prelieva do show biznisu. Čo sa týka tej revolúcie, v žiadnom prípade nebola to iba trauma, bolo to oveľa viac. Bolo to vyslovenie večnej túžby po slobode.“Pozsonyban elhangzott egy nagyon szuggesztív dal, az Akkor is 56. Magában hordja még a magyar zenei társadalom ezt a traumát? A magyar zenei társadalom még mindig a múlt befolyása alatt áll?
Tamás: “ Tágabb értelemben a zenészek nem is foglalkoznak a múlttal. Bár mostanában felbukkannak annak a jelei, hogy a folklór sóbiznisszé transzformálódik. Ami a forradalmat illeti, az semmi esetben sem volt csak trauma, annál sokkal több volt: az örökkétartó szabadság iránti vágy kinyilványítása.“
| autor: Daniel / preklad: Zoltán
